Pénteken délelőtt ha az idő engedi, Dobogőkő-Felcsút-Etyek-Budapest? kb 3 óra. Mit szólsz?

Azokon az útjainkon amikor még nem GPS-el mentünk, nem is volt bonyolult dolog a tervezés.

Térkép, táblák stb..

Most persze ez nem ilyen egyszerű. A Garmin alapú GPS-ket aki ismeri, annak nem meglepő a kín, aki meg nem ismeri az meg ha teheti akkor meneküljön előle. Legalábbis a tervezésnél nekem kínai a Garmin Base Camp programja. Amúgy a navigációval semmi gond nem volt, kicsit fapad, de megbízhatóan működik. 

Szóval a legegyszerűbb opció a Google Maps használata. Ezen látjuk jól az utakat, up to date stb. Szóval ha itt tervezünk az nagyszerű, viszont ez az út nem menthető le olyan .gpx formába amely használható is a Garmin vagy más GPS-en.

Mindenféle megoldás található a neten, de nekem a következő lépésekből sikerült összerakni az utat:

- tervezés Google Mapsen;

- az útvonal terv linkjének letöltése, kijelölése, másolása;

- a link átalakítása .gpx formátummá a GPS Visualizer segítségével (az útvonal link másolása kell csak);

- .gpx file letöltése és betöltése a Base Camp-be;

- útvonal finomhangolása ha kell a Base Camp-ben;

- kész útvonalterv feltöltése a GPS-be

Ha mindent jól csináltunk akkor mennie kell. Amit én elrontottam az az volt hogy az egész utat így terveztem meg. Így nem vitt rendesen, legközlebb két etapot készítek és akkor remélem működni fog. 

Első körben Mariazell lett volna a célpont és három nap tavaszi zsongás, de hát Szent Péter közbe szólt és hozott jó kis esőt, ami a mi esetünkben bár májusban esik, mégsem aranyat ért. Így maradt a bronz megoldás, egy egynapos húzós menet a Magas Tátrába, ahova jó időt mutatott minden csinos és minden csintalan, de legalább hozzáértő meteorológiai forrás. :)

Előző délután megpróbáltam összeállítani egy útvonalat. Cél biztos volt, Csorba tó, de az útvonal nem volt meghatározva. Így a Google Maps segítségével kiválasztottam a legkanyargósabb lehetőséget! :) Miután megvolt köztünk az egyetértés akkor kezdődött a munka dandár része, hogy ez bekerüljön a GPS-ünk köztudatába. Erről itt írok...

Reggel kellemesen borús időre ébredtünk, pár szem esőn kívül nem riogatott minket senki. A Dunakeszi Shell kút volt a találkozási pontunk. Kávé és vízvétel után el is indultunk és meg se álltunk a tóig. Hosszú menet volt! :)

A 2/A-n mentünk Vácig, onnan Parasapusztán keresztül Ipolyság (Sahy) volt az első elágazás. Innen egy rövid szakaszon mentünk át Palástra (Plastovce) ahol a 75-s úton mentünk egészen Nagykürtösig (Veľký Krtíš). Nagyon jó szakasz volt, fák által alkotott alagútban rohantunk előre, meseszép tájakon! :) Nagykürtős után még mentünk egy rövid szakaszon a 75- úton, ahol is kipróbálhattuk mit tudnak a motorok fékjei mert egy kanyarban az előttünk haladó kamion se szó se beszéd keresztbe állt. A főutat az 591-es út rövid szakasza után 6 számjegyű utakon mentünk amelyeken néha burkolat sem volt és amit nagyon élveztünk! Néhol murvás, köves úton mentünk, falúról falúra, jó volt, még kutya is kergetett minket! :)

 Krivány (Krivan) után az 526 os úton mentünk a Hrinovai tározó mellett nagyon jó aszfalton és szép környezetben egészen Breznobányáig (Brezno). Innen a 67-es úton mentünk tovább az Alacsony Tátra déli, csupasz lejtői mellett. Ez eléggé unalmas és egyhangú rész volt. Szepesvéghelynél (Hranovnica) aztán letértünk a főútról mert nem voltunk kiváncsiak Poprád szépségeire és így 06716-os úton mentünk tovább a kertek alatt Tátracsorba (Tatranská Štrba) irányába. Innen már csak ugrás volt a végcél, ahol ötcsillagos parkolóban leraktuk a gépeket és egy jól megérdemelt ebédet költöttünk el a tó partján levő étteremben. Ennél jobbat és olcsóbbat ettem már a közelben, de azért jól esett a szalonnás sztrapacska :). A kötelező képek után, a gyorsabbik utat választottuk hazafelé. Így a Magas Tátra alatt száguldottunk végig az 537- úton ahol autó nem jött szembe, szerencsénkre, mert az út felét javítgatták így szlalomozni kellett a bólyák között. Miután elhagytuk a Tátrát az első alkalommal felmentünk az autópályára, így nyerve egy kis időt. Rózsahegynél (Ruzemberok) elhagytuk a pályát és begurultunk a délutáni dugóba, ahol ügyesen végig mentünk a néhol még udvariasnak is mondható autósok között. Az E77- en indultunk tova Besztercebánya (Banska Bistrica) irányába, keresztül az Alacsony Tátra szép részein. A várost elhygva maradtunk az E77-en Zólyom (Zvolen) felé, majd a Ipolyság után ismét Magyarországon voltunk és a reggeli útvonalon jöttünk haza.

Még egy rövid hét és a lovak közé csapunk, hogy Mariazellt és környékét körbemotorzzunk. Meg kell mondanom izgatottan várom, bár az időjárás előrejelzést elnézve nem biztos, hogy kegyes lesz hozzánk.

Remélem most 8, vagy 9 évvel a Salzkammergut-Thropy verseny után lesz időnk bepótolni az akkor a verseny hevében elmaradt borjúbécsit.

 Addig is a motorozás élménye és az erő legyen veletek, velünk.