Első körben Mariazell lett volna a célpont és három nap tavaszi zsongás, de hát Szent Péter közbe szólt és hozott jó kis esőt, ami a mi esetünkben bár májusban esik, mégsem aranyat ért. Így maradt a bronz megoldás, egy egynapos húzós menet a Magas Tátrába, ahova jó időt mutatott minden csinos és minden csintalan, de legalább hozzáértő meteorológiai forrás. :)

Előző délután megpróbáltam összeállítani egy útvonalat. Cél biztos volt, Csorba tó, de az útvonal nem volt meghatározva. Így a Google Maps segítségével kiválasztottam a legkanyargósabb lehetőséget! :) Miután megvolt köztünk az egyetértés akkor kezdődött a munka dandár része, hogy ez bekerüljön a GPS-ünk köztudatába. Erről itt írok...

Reggel kellemesen borús időre ébredtünk, pár szem esőn kívül nem riogatott minket senki. A Dunakeszi Shell kút volt a találkozási pontunk. Kávé és vízvétel után el is indultunk és meg se álltunk a tóig. Hosszú menet volt! :)

A 2/A-n mentünk Vácig, onnan Parasapusztán keresztül Ipolyság (Sahy) volt az első elágazás. Innen egy rövid szakaszon mentünk át Palástra (Plastovce) ahol a 75-s úton mentünk egészen Nagykürtösig (Veľký Krtíš). Nagyon jó szakasz volt, fák által alkotott alagútban rohantunk előre, meseszép tájakon! :) Nagykürtős után még mentünk egy rövid szakaszon a 75- úton, ahol is kipróbálhattuk mit tudnak a motorok fékjei mert egy kanyarban az előttünk haladó kamion se szó se beszéd keresztbe állt. A főutat az 591-es út rövid szakasza után 6 számjegyű utakon mentünk amelyeken néha burkolat sem volt és amit nagyon élveztünk! Néhol murvás, köves úton mentünk, falúról falúra, jó volt, még kutya is kergetett minket! :)

 Krivány (Krivan) után az 526 os úton mentünk a Hrinovai tározó mellett nagyon jó aszfalton és szép környezetben egészen Breznobányáig (Brezno). Innen a 67-es úton mentünk tovább az Alacsony Tátra déli, csupasz lejtői mellett. Ez eléggé unalmas és egyhangú rész volt. Szepesvéghelynél (Hranovnica) aztán letértünk a főútról mert nem voltunk kiváncsiak Poprád szépségeire és így 06716-os úton mentünk tovább a kertek alatt Tátracsorba (Tatranská Štrba) irányába. Innen már csak ugrás volt a végcél, ahol ötcsillagos parkolóban leraktuk a gépeket és egy jól megérdemelt ebédet költöttünk el a tó partján levő étteremben. Ennél jobbat és olcsóbbat ettem már a közelben, de azért jól esett a szalonnás sztrapacska :). A kötelező képek után, a gyorsabbik utat választottuk hazafelé. Így a Magas Tátra alatt száguldottunk végig az 537- úton ahol autó nem jött szembe, szerencsénkre, mert az út felét javítgatták így szlalomozni kellett a bólyák között. Miután elhagytuk a Tátrát az első alkalommal felmentünk az autópályára, így nyerve egy kis időt. Rózsahegynél (Ruzemberok) elhagytuk a pályát és begurultunk a délutáni dugóba, ahol ügyesen végig mentünk a néhol még udvariasnak is mondható autósok között. Az E77- en indultunk tova Besztercebánya (Banska Bistrica) irányába, keresztül az Alacsony Tátra szép részein. A várost elhygva maradtunk az E77-en Zólyom (Zvolen) felé, majd a Ipolyság után ismét Magyarországon voltunk és a reggeli útvonalon jöttünk haza.